Mark Twain és a Wiki szerint a magyarok harmada analfabéta!

Egy tavaly év eleji, magyarországi felmérés szerint az emberek egy harmada nem olvas és nincs is vágya az olvasásra.

(forrás: Családi Olvasás Éve keretében az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) megbízásából készült ezerfős, országosan reprezentatív felmérés publikus eredményei)

Mark Twain szerint “Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.”

A Wikipédia szerint az a felnőtt ember nevezhető analfabétának, aki nem tud írni és olvasni.

Ergo: A felnőtt magyar emberek egy harmada fél-analfabéta!?

Igen, tudom, van benne egy kis logikai bukfenc, de attól a a tény még tény marad: egyre kevesebbet olvasunk... SAJNOS!

Neked mi erről a véleményed?

Élénken él bennem az az élmény, amikor 8-9 éves kislány voltam és a Karácsony előtti hetekben félelemmel vegyes izgalommal kutattam át a szekrényeket, a fiókokat és lopva próbáltam rábukkanni a nekem szánt ünnepi meglepetésekre.

Igazi, lázas kutatómunkát végeztem a házban azokban a pillanatokban, amikor anyukám boltba ment, nagyon elmerült a főzésben, vagy fent dolgozott az emeleten. Belebújtam minden szekrénybe, kihúztam minden fiókot, a fotel tetejére álltam, hogy a szekrénysor felső pakolós részébe is benézzek, sőt! Halált megvető bátorsággal még a szekrény tetejére is felmásztam, hátha oda lett rejtve…

De nem… Nem találtam semmit...

Aztán egyszer csak, egy esti lefekvéshez készülődve megláttam! Alig hittem a szememnek! A könyves szekrényemben (ami inkább amolyan vitrin-féleség volt, elhúzható üveg ajtókkal), ott sorakozott 3-4 teljesen ÚJ könyv.

Csak félve mertem odapillantani, nehogy megtörjön a varázs. 

De nem az volt. Élő, igazi, eleven könyvek voltak a vitrinben. Szinte beleremegtem, annyira vágytam rá, hogy azonnal kivegyem és belelapozzak mindegyikbe. De nem tettem meg, mert tudtam, ha lebukok, akkor még hetekig kell várnom, mire hivatalosan is meghozza őket a Jézuska.

Így hát azt terveltem ki, hogy úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, és majd egy alkalmas pillanatban megnézem a zsákmányom.

Soha nem voltam még olyan jó gyerek, mint aznap este...

Alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Egy alkalmas pillanatban, a konyhából kicsent elemlámpát elrejtettem az ágyneműtartóba, majd villanyoltás után még legalább egy fél óráig pálcikával pöcköltem ki a szemem, nehogy véletlenül elaludjak.

Amikor elcsendesedett a ház, és végre elaludt mindenki, kibújtam az ágyból. Odaosontam a könyvespochoz és remegő ujjakkal, szinte milliméterről milliméterre nyitva a sarcogó üvegajtót, - nehogy valakit felébresszek -  kivettem az első könyvet:

Minden napra egy mese. Majd a másodikat: Pöttyös Panni. Jé, ebből kettő van! Sajnos a negyedikre már nem emlékszem de az is egy Pöttyös Pannihoz hasonló darab volt. A legvastagabbal kezdtem, ez volt a Minden napra egy mese.

Visszabújtam az ágyba, takarót a fejemre húztam, felkapcsoltam az elemlámpát és csak olvastam, olvastam, olvastam és olvastam. Rövid, egy oldalas mesék voltak a könyvben.

Nem  bírtam letenni: csak még egyet... csak még egyet...

Szint minden éjjel ezt tettem. Aztán, amikotr befejeztem, félálomban, kábultan csempésztem vissza a polcra a könyvet ...

 A többit talán Te is el tudod képzelni....

Természetesen Karácsonyra anyukám rájött, hogy megtaláltam az ajándékot. Nem volt túl nehéz, mert a lapjai addigra már viseletesek voltak. De nem lett belőle semmi baj. Hogy is lehetett volna?

Az olvasás iránti szerelmem fiatal felnőttkoromig meg is maradt. Szinte állandóan olvastam.

Esténként az ágyban.

Tiniként a héven, villamoson, buszon és a metrón.

Néha még járás közben is, az utcán.

A suliban a pad alatt, ha épp uncsi volt az óra. 

De volt olyan is, hogy egy könyv érdekes fejezete miatt meg kellett, hogy hosszabbítsam a suliban a szünetet és lógtam a következő óráról (igen, nem voltam egy mintagyerek én sem…) 

Olvastam a Margit szigeten, Dobogókőn, a Föld Szívén ülve, vagy éppen a lánylakásom előtti, Tahi utcai parkban....

Hova tűnt mindez?

Aztán amikor elkezdtem dolgozni, és lett céges kocsim, laptopom, benne internettel... ...kezdett megtörni a varázs, és én szinte észre sem vettem, hogy a könyvek kezdenek elillanni a mindennapokból.

Azon kaptam magam, hogy rettenetesen keveset olvasok. Csak veszem a könyveket, de azok a polcra kerülnek, nem pedig az ágyam melletti komódra. Kicsit megijedtem.

A helyzet akkor javult, amikor a lakásból száműztem a televíziót, és az esti film helyett újra a könyvekhez nyúltam. Nem csak regényekhez, hanem üzleti, és képességfejlesztő könyvekhez is.

És mi a helyzet ma?

Rohanunk. Egyetlen fenékkel több lovat akarunk megülni. Habzsoljuk az információt, a híreket.

Magával ragad a pörgés, az állandó hajtás, nincs időnk feltöltődni. Estére pedig kipukkadunk, mint egy lufi…

A beszédtéma egyre inkább áthelyeződik arról, hogy: „És olvastad már XY-tól ezt és azt a könyvet? Mi a véleményed róla?”  arra, hogy: 

„Megkaptad Te is XY hírlevelét? De jót írt ma!... ” „Láttad a legutóbbi videós kampányát? Jó volt benne az a poén, hogy…”  típusú beszélgetésekre.

Pedig olvasni kell! Sokkal inkább, mint valaha! Attól, még hogy közhely, igaz: a tudás, a hasznos üzleti információ komoly versenyelőny!

Nem szabad az olvasás élményét, örömét, a könyvből, mint a más emberek tudásából szezett tapasztalatokat kiiktatni az életetünkből! Pláne, ha vállalkozó az ember! Pláne, ha céget is vezet!

Mert aki nem tanul, nem képzi magát, az előbb vagy utóbb megreked egy szinten, ahonnan szép lassan elkezd lecsúszni. Elhúznak mellette a konkurensei.

Vajon miért nyúlunk  egyre kevesebbszer a könyvespolcra?

Esténként, olvasás helyett inkább csetelünk, sms-ezünk, skype-olunk. Vagy csak benyomunk egy 3D-s filmet a lejátszóba, amit megnézünk a plazma TV-n.  Üres tekintettel meredünk a képernyőre, az agykapacitásunkat a minimumra korlátozzuk. 

Láthatatlan köldökzsinór köt minket a számítógépünk, laptopunk, ipadunk, okostelefonjaink és egyéb kütyüjeink elé.

Az olvasás kezd kimenni a divatból?! Életre kelt a zsinór? Már ő ural minket és nem mi őt?

Van merszed elvágni?

Szentül hiszem, hogy egy jól felkészült cégvezetőnek, egy sikeres érékesítőnek legalább havi egy üzleti könyvet el kellene olvasnia! Nem e-book-ot, nem tanulmányt, és még csak nem is infoterméket.

Igazi könyvet!

"Csak megnéztem, hogy mi történt a facebook-on, aztán jól ott ragadtam…" vagy "Ó, ma nagyon fáradt vagyok, inkább az esti krimi…" - ugye ismerős?

Igen is erőt kell venned magadon, és ha csak 3 oldalt, de olvass el valamiből! Tanulj valamit! Szélesítsd a látóköröd!

Nem baj, ha nem alkalmazol mindent abból, amit olvasol. Én sem alkalmazok mindent. Szép is lenne - azon túl, hogy lehetetlen feladat is. Hiszen egy emberöltő nem lenne elég az olvasás nyomán keletkező sok-sok ötlet megvalósításához.

De minden elolvasott könyvvel több leszel! És hidd el, ez sokkal fontosabb, mint a facebook-on töltött idő, vagy 60-90 percnyi izgalom a tévé előtt!

Idén nyáron szándékosan többet olvastam, mint szoktam. Számos remek könyvet kivégeztem, amelyekből hihetetlenül sok inspirációt kaptam. Ha most abbahagynám, akkor is kitartana év végéig.  

Azokról a könyvekről, aik a legjobban tetszettek, hamarosan fogok írni itt, a Sales Blogban. De addig is:

A fény a takaró alatt

Szeptembertől szeretném elindítani az „Olvasólámpa klubot” ahol megoszthatjuk egymással az üzleti könyvekkel kapcsolatos élményeinket. Én is Veled és Te is velem.

Minden negyedévben jelentkezem majd egy könyvajánlóval is, amely azokból a könyvekből szemezget, amelyeket magam is olvasok, amelyekből tanulok, ihlehet merítek, töltekezek. És amelyeket tartok annyira jónak, hogy jó szívvel írjak róluk és arra biztassalak, hogy olvasd el őket te is.

Remélem, velem tartasz, és neked is tetszik a kezdeményezés.

Az első Olvasólámpával és könyvajánlóval nemsokára jelentkezem. A következő napokban, hetekben kiválogatom, hogy mi az, ami az elmúlt fél évben a legjobban tetszett nekem. Amiből a legöbbet tanultam, aminek az olvasása közben a legtöbbször csaptam a homlokomra. Ami leginkább felkavarta a körülöttem lévő megszokott, kényelmes állóvizet. Amitől új erőre kapott a cégem. És amit talán a saját hasznodra tudsz fordítani te is.

De addig is, kérlek, írd meg: 

Te mit olvastál utoljára?

Rád melyik üzleti könyv volt az elmúlt fél évben a legnagyobb hatással? Miért tetszett?