Vidék kontra Budapest?

"Sokat jársz vidéki cégekhez is?" - kérdeztem a velem szemben ülő értékesítőt, és tősgyökeres budapesti lévén először nem értettem, hogy miért találja olyan viccesnek a kérdésemet, és kezd el vigyorogni.

Aztán amikor rákérdeztem derültségének okára, elmondta, hogy ő, zalaegerszegi lévén, nemigen szokta azt a szót használni, hogy vidék. Egyszóval nem mondja, hogy ma vidékre megyek ügyfelet látogatni, hogy valaki vidékről érkezett, sőt, azt meg aztán pláne nem, hogy valaki, vagy valami vidéki. Mert hogy ez olyan igazi budapesti szófordulat. És még minősítette is a dolgot, amit én most nem teszek. 

Ezen elgondolkodtam. Merthogy a budapestiek nagy része, akarva, akaratlanul, de használja ezt a két kategóriát, hogy vidéki, meg pesti.

De vajon tényleg létezik ez a két kategória?  Tényleg van különbség az emberek között? 

Nézzüki meg értékesítési szemszögből!  

Egy pár hónapja, vidéken (!) :) tartott, értékesítési tréningünkön az egyik résztvevő elmesélte, hogy a központban (Budapest) lévő menedzsment szemléletváltást szeretne az értékesítési területen. 

A közös ügyféllátogatások során, többször kaptak olyan visszajelzést, hogy a vezetők szeretnék, ha az értékesítők kicsit határozottabban lépnének fel az üzlet lezárása érdekében.

Célszámokat kaptak arra vonatkozóan, hogy az üzletkötés egyes szakaszaiban, hányszor és milyen időközönként hívják fel, keressék fel az ügyfeleket.

Bevezetésre kerültek olyan módszerek is, amelyek segítségével az üzletkötők nyomást gyakorolhatnak az ügyfelekre, annak érdekében, hogy növekedjen a megrendelés volumene, vagy hamarabb adják le a megrendelést. Más irányból megfogva, az értékesítők a jövőben szankcionálhatják, ha az ügyfél nem adja elég gyorsan a megrendelést, vagy nem rendel elég nagy mennyiségben.  

Az említett értékesítő azonban a korábbi tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy ezek a módszerek a mai magyar tradicionális üzleti környezetben nem tudnak eredményesek lenni.

Véleménye szerint a kisebb településeken működő vállalkozások, de még a nagyvárosokban lévő kisebb cégek esetén is kiemelt szerepe van a személyes kapcsolatnak egy-egy értékesítési helyzetben.  Sok esetben inkább számít az, hogy ki kit mióta ismer, kinek a sógora, komája, minthogy mennyire versenyképes az ajánlat. Ráadásul a vállalkozások nagy részénél komótosabban történnek a változások, lassabban születnek meg az üzleti döntések, ráérősebben haladnak a dolgok.

Szerinte ez egyrészt az emberek mentalitásából, másrészről pedig a cégek belső szervezeti felépítésének, döntési folyamatainak sajátságos, „vidéki” voltából adódik.

Az ügyfelek rosszul reagálnak arra, ha az értékesítő nyomul, ha siettetni akarja a történéseket. A lassú víz partot mos, és az „Igyunk meg egy kávét (felest), aztán majd beszélünk az üzletről is” taktika, szerinte előbb, utóbb sokkal inkább meg fogja hozni a gyümölcsét, mint az újonnan bevezetett módszerek.

Egy szó, mint száz, a mondanivalójának a lényege az volt, hogy amit Budapesten a nagyokosok kitalálnak, az nem fog működni a vidéki környezetben.

Nos, nem célom igazságot tenni és megítélni, hogy igaza volt-e vagy sem az említett kollégának ebben a konkrét ügyben. Ezért arra kérlek téged is, hogy te se ilyen irányba vidd el a dolgot!

Szóval, te mit gondolsz erről?

Őszintén érdekel a véleményed és a tapasztalatod:

• Amikor kiválasztod, hogy milyen értékesítési módszereket, milyen értékesítési stílust alkalmazol, számít-e hogy budapesti, vagy vidéki az üzleti partnered?

• Van-e jelentősége annak, hogy milyen iparágban tevékenykedik az adott cég?

• Hogy állami vagy versenyszféra, magyar cégről, vagy multiról beszélünk?

• Szoktál-e általános szabályokat alkotni arra vonatkozóan, hogy milyen típusú céget hogyan közelítesz meg?