Mark Twain és a Wiki szerint a magyarok harmada analfabéta!

2012.08.28. | Szombati Orsolya

Egy tavaly év eleji, magyarországi felmérés szerint az emberek egy harmada nem olvas és nincs is vágya az olvasásra.

(forrás: Családi Olvasás Éve keretében az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) megbízásából készült ezerfős, országosan reprezentatív felmérés publikus eredményei)

Mark Twain szerint “Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.”

A Wikipédia szerint az a felnőtt ember nevezhető analfabétának, aki nem tud írni és olvasni.

Ergo: A felnőtt magyar emberek egy harmada fél-analfabéta!?

Ceruzarajzzal: egy nagy piros könyv, rajta egy szemüveges, kicsit bandzsa, bárgyún nevető, zöld kukac

Igen, tudom, van benne egy kis logikai bukfenc, de attól a a tény még tény marad: egyre kevesebbet olvasunk... SAJNOS!

Neked mi erről a véleményed?

Élénken él bennem az az élmény, amikor 8-9 éves kislány voltam és a Karácsony előtti hetekben félelemmel vegyes izgalommal kutattam át a szekrényeket, a fiókokat és lopva próbáltam rábukkanni a nekem szánt ünnepi meglepetésekre.

Igazi, lázas kutatómunkát végeztem a házban azokban a pillanatokban, amikor anyukám boltba ment, nagyon elmerült a főzésben, vagy fent dolgozott az emeleten. Belebújtam minden szekrénybe, kihúztam minden fiókot, a fotel tetejére álltam, hogy a szekrénysor felső pakolós részébe is benézzek, sőt! Halált megvető bátorsággal még a szekrény tetejére is felmásztam, hátha oda lett rejtve…

De nem… Nem találtam semmit...

Aztán egyszer csak, egy esti lefekvéshez készülődve megláttam! Alig hittem a szememnek! A könyves szekrényemben (ami inkább amolyan vitrin-féleség volt, elhúzható üveg ajtókkal), ott sorakozott 3-4 teljesen ÚJ könyv.

Sok szép, színes könyv, egymás mellett a polcon

Csak félve mertem odapillantani, nehogy megtörjön a varázs

De nem az volt. Élő, igazi, eleven könyvek voltak a vitrinben. Szinte beleremegtem, annyira vágytam rá, hogy azonnal kivegyem és belelapozzak mindegyikbe. De nem tettem meg, mert tudtam, ha lebukok, akkor még hetekig kell várnom, mire hivatalosan is meghozza őket a Jézuska.

Így hát azt terveltem ki, hogy úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, és majd egy alkalmas pillanatban megnézem a zsákmányom.

Soha nem voltam még olyan jó gyerek, mint aznap este...

Alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Egy alkalmas pillanatban, a konyhából kicsent elemlámpát elrejtettem az ágyneműtartóba, majd villanyoltás után még legalább egy fél óráig pálcikával pöcköltem ki a szemem, nehogy véletlenül elaludjak.

Amikor elcsendesedett a ház, és végre elaludt mindenki, kibújtam az ágyból. Odaosontam a könyvespochoz és remegő ujjakkal, szinte milliméterről milliméterre nyitva a sarcogó üvegajtót, - nehogy valakit felébresszek -  kivettem az első könyvet:

Minden napra egy mese. Majd a másodikat: Pöttyös Panni. Jé, ebből kettő van! Sajnos a negyedikre már nem emlékszem de az is egy Pöttyös Pannihoz hasonló darab volt. A legvastagabbal kezdtem, ez volt a Minden napra egy mese.

Minden napra egy mese könyv borítója:  egy kerek, színes mező, és egy hatalmas, margaréta-jellegű, többnyire p9ros-naracs-rózsaszín hegyes szirmú, nevetős  virág van rajta. Pöttyös Panni könyvek: az egyik egy fehér alapon kék, a másik fehér alapon piros pöttyös borítóval. A borítón egy kézzel rajzolt gyerekrajzzal egy kislány van, hosszú, barna hajjal. A haja copfban van, és pöttyös ruhát visel. Ő maga a Pöttyös Panni.

Visszabújtam az ágyba, takarót a fejemre húztam, felkapcsoltam az elemlámpát és csak olvastam, olvastam, olvastam és olvastam. Rövid, egy oldalas mesék voltak a könyvben.

Nem  bírtam letenni: csak még egyet... csak még egyet...

Szint minden éjjel ezt tettem. Aztán, amikotr befejeztem, félálomban, kábultan csempésztem vissza a polcra a könyvet ...

Gyermek, akik a paplan alatt, elemlámpával olvas

 A többit talán Te is el tudod képzelni....

Természetesen Karácsonyra anyukám rájött, hogy megtaláltam az ajándékot. Nem volt túl nehéz, mert a lapjai addigra már viseletesek voltak. De nem lett belőle semmi baj. Hogy is lehetett volna?

Az olvasás iránti szerelmem fiatal felnőttkoromig meg is maradt. Szinte állandóan olvastam.

Nyitott könyv, amiből éppen felfelé röppennek, szállnak, áramolnak ki a betűkEsténként az ágyban.

Tiniként a héven, villamoson, buszon és a metrón.

Néha még járás közben is, az utcán.

A suliban a pad alatt, ha épp uncsi volt az óra. 

De volt olyan is, hogy egy könyv érdekes fejezete miatt meg kellett, hogy hosszabbítsam a suliban a szünetet és lógtam a következő óráról (igen, nem voltam egy mintagyerek én sem…) 

Olvastam a Margit szigeten, Dobogókőn, a Föld Szívén ülve, vagy éppen a lánylakásom előtti, Tahi utcai parkban....

Hova tűnt mindez?

Aztán amikor elkezdtem dolgozni, és lett céges kocsim, laptopom, benne internettel... ...kezdett megtörni a varázs, és én szinte észre sem vettem, hogy a könyvek kezdenek elillanni a mindennapokból.

Azon kaptam magam, hogy rettenetesen keveset olvasok. Csak veszem a könyveket, de azok a polcra kerülnek, nem pedig az ágyam melletti komódra. Kicsit megijedtem.

A helyzet akkor javult, amikor a lakásból száműztem a televíziót, és az esti film helyett újra a könyvekhez nyúltam. Nem csak regényekhez, hanem üzleti, és képességfejlesztő könyvekhez is.

És mi a helyzet ma?

Rohanunk. Egyetlen fenékkel több lovat akarunk megülni. Habzsoljuk az információt, a híreket.

Magával ragad a pörgés, az állandó hajtás, nincs időnk feltöltődni. Estére pedig kipukkadunk, mint egy lufi…

A beszédtéma egyre inkább áthelyeződik arról, hogy: „És olvastad már XY-tól ezt és azt a könyvet? Mi a véleményed róla?”  arra, hogy: 

„Megkaptad Te is XY hírlevelét? De jót írt ma!... ” „Láttad a legutóbbi videós kampányát? Jó volt benne az a poén, hogy…”  típusú beszélgetésekre.

Pedig olvasni kell! Sokkal inkább, mint valaha! Attól, még hogy közhely, igaz: a tudás, a hasznos üzleti információ komoly versenyelőny!

Nem szabad az olvasás élményét, örömét, a könyvből, mint a más emberek tudásából szezett tapasztalatokat kiiktatni az életetünkből! Pláne, ha vállalkozó az ember! Pláne, ha céget is vezet!

Mert aki nem tanul, nem képzi magát, az előbb vagy utóbb megreked egy szinten, ahonnan szép lassan elkezd lecsúszni. Elhúznak mellette a konkurensei.

Vajon miért nyúlunk  egyre kevesebbszer a könyvespolcra?

Esténként, olvasás helyett inkább csetelünk, sms-ezünk, skype-olunk. Vagy csak benyomunk egy 3D-s filmet a lejátszóba, amit megnézünk a plazma TV-n.  Üres tekintettel meredünk a képernyőre, az agykapacitásunkat a minimumra korlátozzuk. 

Láthatatlan köldökzsinór köt minket a számítógépünk, laptopunk, ipadunk, okostelefonjaink és egyéb kütyüjeink elé.

Az olvasás kezd kimenni a divatból?! Életre kelt a zsinór? Már ő ural minket és nem mi őt?

Van merszed elvágni?

Szentül hiszem, hogy egy jól felkészült cégvezetőnek, egy sikeres érékesítőnek legalább havi egy üzleti könyvet el kellene olvasnia! Nem e-book-ot, nem tanulmányt, és még csak nem is infoterméket.

Igazi könyvet!

"Csak megnéztem, hogy mi történt a facebook-on, aztán jól ott ragadtam…" vagy "Ó, ma nagyon fáradt vagyok, inkább az esti krimi…" - ugye ismerős?

Igen is erőt kell venned magadon, és ha csak 3 oldalt, de olvass el valamiből! Tanulj valamit! Szélesítsd a látóköröd!

Nem baj, ha nem alkalmazol mindent abból, amit olvasol. Én sem alkalmazok mindent. Szép is lenne - azon túl, hogy lehetetlen feladat is. Hiszen egy emberöltő nem lenne elég az olvasás nyomán keletkező sok-sok ötlet megvalósításához.

De minden elolvasott könyvvel több leszel! És hidd el, ez sokkal fontosabb, mint a facebook-on töltött idő, vagy 60-90 percnyi izgalom a tévé előtt!

Idén nyáron szándékosan többet olvastam, mint szoktam. Számos remek könyvet kivégeztem, amelyekből hihetetlenül sok inspirációt kaptam. Ha most abbahagynám, akkor is kitartana év végéig.  

Azokról a könyvekről, aik a legjobban tetszettek, hamarosan fogok írni itt, a Sales Blogban. De addig is:

A fény a takaró alatt

Rózsaszínű olvasólámpa, ami teljesen rózsaszínű. A talpa, ami az asztalon áll, csigavonalból indul. Ebből lesz a szára, ami elvezet a fejéhez, ami kis harang alakú

Szeptembertől szeretném elindítani az „Olvasólámpa klubot” ahol megoszthatjuk egymással az üzleti könyvekkel kapcsolatos élményeinket. Én is Veled és Te is velem.

Minden negyedévben jelentkezem majd egy könyvajánlóval is, amely azokból a könyvekből szemezget, amelyeket magam is olvasok, amelyekből tanulok, ihlehet merítek, töltekezek. És amelyeket tartok annyira jónak, hogy jó szívvel írjak róluk és arra biztassalak, hogy olvasd el őket te is.

Remélem, velem tartasz, és neked is tetszik a kezdeményezés.

Az első Olvasólámpával és könyvajánlóval nemsokára jelentkezem. A következő napokban, hetekben kiválogatom, hogy mi az, ami az elmúlt fél évben a legjobban tetszett nekem. Amiből a legöbbet tanultam, aminek az olvasása közben a legtöbbször csaptam a homlokomra. Ami leginkább felkavarta a körülöttem lévő megszokott, kényelmes állóvizet. Amitől új erőre kapott a cégem. És amit talán a saját hasznodra tudsz fordítani te is.

De addig is, kérlek, írd meg: 

Te mit olvastál utoljára?

Rád melyik üzleti könyv volt az elmúlt fél évben a legnagyobb hatással? Miért tetszett?

Hozzászólások (11 db)
Molnár Lajos szerint: Kedves Orsolya! Teljes mértékben egyet értek veled. A neten innen-onnan összecsipegetett információ morzsákat nehéz rendszerbe szervezni. Átfogó információt csak könyvekből kaphatunk. Nekem se sok időm jut olvasásra, de esténként legalább 20-30 percet szánok rá.
Jelenleg Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című könyvet olvasom. A címéből látszik, hogy az amerikai piacra szánták. A könyv valójában arról szól, hogyan teremtsük meg magunkban a lelkileg kiegyensúlyozott, teremtő embert. Akinek esetleg még nem került a kezébe, ajánlom.
2012. 08. 29.
Márton Gabriella szerint: Kedves Orsolya! Ismerős helyzet a zseblámpával, mert tényleg elfelejtünk olvasni, és ha visszagondolok arra, hogy mennyi veszekedésnek volt az oka az, hogy sokat olvastam.... a paplan alatt, utazás közben, a házimunka helyett....

Kíváncsian várom a folytatást.

Ja, most Nógrádi Bencétől olvastam a Rinocérosz üzletkötést, illetve Balogh Ottó írta a Szökési tervet. Ez azért is élmény volt számomra mert Ő nagyváradi, ismerős fogalmak és gondolkodásmód köszönt vissza, mivel laktam Váradon is, így ez egy különleges utazás is volt egyben a múltba. De következik a Kiyosaki testérek könyve a Gazdag fivér-Gazdag nővér....
2012. 08. 29.
Ükös Szabolcs szerint: Számomra legmélyebb benyomást adta az elmúlt évek alatt olvasott könyvek közül Kiyosakitól a Gazdag papa, szegény papa.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom az "Olvasólámpa klubbot" 1 tagotok már biztos van ;-)
2012. 08. 29.
Adamkó Feri szerint: Kíváncsi lettem :-) Érdekel. Üzleti könyv? Mi számít annak? Braskó HER hatása, vagy a SONY alapítójának az életrajza az az? Nekem a fentiek is "üzleti" könyvek. Nektek?
2012. 08. 29.
Nagyidai Miklósné szerint: Valójában én nem vagyok üzletember. Nyugdíjas vagyok. Most engedhetem meg magamnak, hogy azzal foglalkozzam ami igazán érdekel. Azt eldöntöttem, persze ha nem zavarom a szakembereket, hogy ebbe az olvasó körbe részt veszek. Most a mese világának a hatása az emberi változásra, ezt olvasom. Köszönöm Magdi
2012. 08. 29.
Petőfiné Erzsébet szerint: Nagyon jó kezdeményezés. Én már évekkel ezelőtt olvastam a Gazdag papa, szegény papa cimű könyvet, most a Gazdag nő, Az egyperces menedzser és Fedezd fel üzletkötői erősségeidet cimű könyveket olvastam. 9 éve vagyok vállalkozó és folyamatosan olvasok önfejlesztő könyveket. Tisztelettel: Erzsébet
2012. 08. 29.
Jakab Gyöngyi szerint: Orsi! Kivetted a fejemből a gondolatot? Emlékszem, 8-10 évesen, elemlámpával a dunyha alatt, a Koldus és királyfira, a Vadölő, de még Balzactól a Vörös vendégfogadóra is. Sajnos (vagy nem?) nekem nem kontrollálták, h. mit olvasok, és a vidéki, olajos padlós könyvtárból a "régi néni" sem nézte meg, hogy mit veszek ki. Aminek a borítója tetszett:)
Most Angliában, a hűvös, esős napokat, forró teával és könyvvel tudom csak elképzelni, és teszem is tartalmassá, és ez egyben a tulélő technikám is! Mint a mobilnak a
töltése. Éppen: Kurt Tepperwein: ÉLetcélok. Gratula az ötlethez!
2012. 08. 30.
Szombati Orsolya szerint: **********************
Előző hozzászólás moderálva
**********************

Üzenet "Renátának" - kérlek, hogy legközelebb ne nyilvánvaló spam email címmel kommentelj. Köszönöm!


2012. 08. 30.
dr. Harsányi Edit szerint: Kedves Orsi!
Szuper!!!! Az elmúlt 10 évben folyamatosan üzleti könyveket olvastam, van amit háromszor is! Biztos, ha nem szerettem volna annyira olvasni gyerekkoromban, akkor most gát lett volna a munkámban. És tényleg más a könyv!!!!! Alá lehet húzni, vissza lehet lapozni!
Azért nagyon jó a kezdeményezésed, mert rengeteg könyv van a piacon, de bizony sokat felesleges elolvasni. Nincs új benne. Szóval az ajánlás nagyon fontos most már. Én legalább is természetgyógyászati vonalon sok rossz munkát is találok. Ma már mindenki ír, megtanulták Kiyosaki könyvéből a passzív jövedelmet, de ez csak akkor jön, ha hiánypótló...
Amit én ajánlok, az egy meglepetés! Dr. Telkes Andrástól a Ki mer gazdag lenni! 10 évvel ezelőtt csak fénymásoltuk és adtuk tovább, de most egy fénymásolatot a munkatársam úgy adott vissza, hogy mellétette az újranyomtatott könyvet! Csodás öröm fogott el és elkezdem végre aláhúzni az én könyvemet!!! A másik "szerelmem" a 365 nap Napoleon Hill gondolataival. Ha valami fáj, még ma is eszembe jutnak a történetek belőle. Ez pont olyan mint a minden napra egy mese. Ott van az ágyamnál. Ezt legalább 7x elolvastam. Ilyen még Anthony de Mello A csend szava. Nem üzleti könyv, de igazi önfejlesztő. 18 éve olvasom és mindig mást értek meg belőle - Editről :)))
2012. 08. 30.
Himer Csilla szerint: Pilát Gábor-Bűdi Gábor: Üzlet és pénz
Ruediger Dahlke: A pénz pszichológiája (újra)

Nem szakkönyvet már idejét sem tudom, mikor vettem utoljára a kezembe, pedig éppen mostanában merült fel bennem, hogy már olyan jólesne egy történelmi regényt elolvasni például...

Eszement sokat olvasok, de inkábba neten, mert onnan szeedm össze a híreket, a tudásanyagokat - vagy éppen én írom... :)))

Az a baj, hogy mire este ágyba kerül az ember fia/lánya, addigra olyan hulla, hogy a maradék erejével is még szakkönyvet olvas, nem másfélét. És a szakkönyvet sem sokáig, mert leragad a szeme.
2012. 08. 30.
Mayer Krisztina szerint: Kedves Orsolya,
Egyetértek veled/veletek.Nagyon kell a fejlődés akár az olvasás , akár más képzés által. DE én valahogy azt érzem egy fárasztó nap után, amikor mind a munka, mind a gyerekek kimerítenek, hogy , ha nem olvashatnék el pár oldalt egy szórakoztató életrajzi regényből, vagy egy krimiből akkor nem tudnám végigcsinálni a következő napot. Ezt csak azért írom, mert az olvasás nem csak "tanulás" lehet sztem, hanem olyan jellegű feltöltődés, amit nem tud semmi más megadni.Egy film semmiképp, mert ott már mindent "elképzeltek" helyetted.Sokan ezt sem tudják, érzik. Minden tiszteletem azoké, akik még este is tudnak "okosító" könyveket olvasni, bevallom nekem ez nehezen megy. Egyébként én is a buszon, buszmegállóban, tehát a mindenhol olvasó típus voltam már tini koromban is és nagy kedvencem volt a Mondák könyve. Most látom Csilla is valami hasonlót írt:-) üdv.Kriszta
2012. 09. 01.
Szólj hozzá Te is!
Szeretnél hozzászólásaid mellé avatar ikont? A gravatar.com segítségével 5 perc alatt elkészítheted.

(ne félj, nem jelenik meg az oldalon)
Megjelent!
Akadálymentesített változat
Betűméret növelés:
Tippek neked!
Blog értesítő
Következő tréningek
Sales blog friss
Facebook rajongók