Hab a torkán?

Szinte minden értékesítőnek a fejében felmerült már a kérdés: "Hogyan lehetne egy ügyfélnek egy kicsivel többet eladni annál, mint ahogyan azt ő eredetileg tervezte, ráadásul úgy, hogy még örüljön is annak, hogy költhette a pénzét?"

Sokan azt hiszik, ehhez valami természetfeletti képességre, vagy legalább is valami átlagon felüli "rábeszélőkére" van szükség.

Pedig ki hinné? Sokszor elég egy kis extra figyelem, vagy egy kedves szó. Néhány napja erről magam is ismét meggyőződtem.

Megálltam tankolni a budapesti, Fogarasi úti kék-zöld benzinkúton. A kútkezelő mosolyogva fogadott. Megkérdezte, segíthet-e tankolni, amire igennel válaszoltam.

A szokásos kérdéssel folytatta: "Adhatok-e Önnek a jobbik benzinből, ...?".

Ha van autód és szoktál tankolni, biztosan tudod, hogy ezt már szinte mindenhol megkérdezik, mellyel az a céljuk, hogy többet költs a kúton. Az emberek nagy többsége erre a kérdésre azt szokta válaszolni, hogy "Köszönöm, jó lesz a sima is." vagy "Köszönöm, nem." És ezzel le is van tudva a dolog.

Ám az a fiatalember, aki kiszolgált engem, nem csak azt kérdezte, hogy adhat-e a jobbik benzinből, hanem mindjárt folytatta is a kérdést:

"Adhatok-e Önnek a jobbik benzinből? Ez most egy tele tank esetén is mindössze csak 200 forinttal drágább, mint a sima, és nagyon jót tesz az autónak." 1 pont oda! Nem csak kedves és mosolygós, de még azt is elmondja, hogy nekem milyen hasznom származik a dologból!

Hogy kifizessem a tankolást, beballagtam a boltba, ahol egy másik kolléga, egy szintén kedves, mosolygós fiatal lány fogadott. Azt kérdezte, hogy amíg dolgozik a kút, ajánlhat-e nekem egy finom kapucsínót és mellé egy kis karamellás muffint? És gyorsan hozzátette: "Isteni íze van, most sütöttem!  Ráadásul, most együtt jobb áron van, mint külön-külön." És hogy még jobban felcsigázza az ízlelőbimbóimat, meg is mutatta a sütit. (Tényleg remekül nézett ki.)

Még egy pirospontot felírtam nekik! Tisztán látszott, hogy a lány sem csak úgy ímmel-ámmal dolgozik, hanem élvezi is azt, amit csinál. Már a kérdésében is a szíve-lelke benne volt! Természetesen igent mondtam. (Hiszen imádom a kapucsínót és a muffint is.) És még az is profi volt,  hogy nem azt mondta, "olcsóbb", hanem azt, hogy "jobb ára van"...

Aztán jött a hab a tortán: Látta, hogy toporgok és árgus szemmel figyelem, mikor lesz készen a kollégája a tankolással, ezért megkérdezte: "Látom, hogy siet, tehetem műanyag pohárba és papírzacskóba a kávét és a süteményt?" Miközben leemelte a bankkártyámról az összeget, még gyorsan megdicsérte az autómat, és elmesélte, mennyire szereti ő is a sportkocsikat. Sőt! Egyszer volt alkalma személyesen is ellátogatni a Ferrari múzeumba, ami hatalmas élmény volt számára. 

Újabb pont oda! Ezek itt tényleg figyelnek rám, a VEVŐre! Ráadásul - valószínűleg ösztönösen - az eladó lány remekül ráérzett a típusomra, és levette, hogy szeretem és bírom is a dícséretet. (Próbálta volna meg Helgát dícsérgetni... :-) )

Összegezve: Nagyon jó érzésekkel távoztam a kútról, és úgy döntöttem, amikor csak tehetem náluk fogok tankolni. Ha jobban megnézzük ezt a történetet, láthatjuk, hogy semmi emberfelettit nem kellett ahhoz teljesítenie a velem kapcsolatba kerülő kollégáknak, hogy azt az érzést keltsék bennem: figyelnek rám, számítok nekik, visszavárnak máskor is.  Elég volt egy kis kedvesség, egy kis őszinte figyelem, és persze a sziklaszilárd hit abban, hogy valami nagyon jót nyújanak az ajánlatukkal nekem, az ügyfélnek.

És Te? Ugye Te is elhiszed, hogy sokszor valóban ilyen kis nüanszokon (is) múlik az értékesítés sikere?