Aranyat érő tanácsok a következő prezentációdhoz, előadásodhoz

2014.04.02. | Szombati Orsolya

avagy: Hogyan készülj fel mentálisan arra, hogy pillanatokon belül emberek előtt fogsz megszólalni?

Tudtad azt, hogy az emberek többsége inkább meghalna, mintsem nyilvánosan kiálljon emberek elé, „szerepelni”? Bármiféle beszédet tartani?

Amikor ezt először meghallottam, akkor a fejemet fogtam: ez BIZTOSAN nem lehet igaz. Méghogy „inkább a halál” mint egy klassz előadás, vagy egy remek prezi?! De aztán rá kellett jönnöm, miközben az ügyfeleimmel beszélgettem, hogy ez bizony igaz lesz.

Többen kérdezték már tőlem, hogy „Hogy is kell jól csinálni ezt a színpadon szereplősdit?” vagy kérték, hogy készítsem fel őket arra, hogy profi módon tudjanak megtartani egy előadást, flottul tudják kezelni a technikai eszközöket, és képesek legyenek végig magunknál tartani a figyelmet. Neadjisten még azt is jó lenne elérni hogy a közönség ne csak bevonódjon, aktív legyen, hanem még élvezze is a prezentációt.

A hét elején egy zártkörű prezentációs technika tréninget tartottunk egy tízfős csoportnak, amelynek anyagából egy rövid összefoglaló cikksorozatot készítettem Neked ide, a Sales Blogba, hogy segíthessek abban, hogy a TE prezid is igazán ütős legyen.

Ezen a fotón egy kézzel rajzolt férfiember van, akinek az arcán műmosoly, és rendkívüli kín látható. Egy tábla előtt áll, kicsit szerencsétlen pózban és látszik, hogy nagyon nem akar szerepelni.

"Színpadra születtem... Sokan mondták már nekem... "

Kezdjük ott, hogy -pár kivételtől eltekintve- az emberek többsége nem arra születik, hogy mások előtt, a színpadon, vagy a képernyőn csillogjon, szerepeljen. Bevallom, zsenge kislány koromban én sem a színpadra készültem. Hosszú évek és több tucat prezentáció alatt alakult ki nálam is egy olyan rutin, ami eljuttatott odáig, hogy kifejezetten jól érzem magam „odafenn”, vagy amikor mások előtt kell beszélnem.

Amikor valaki előadóvá válik, akkor meghatározott fejlődési szakaszokon megy keresztül. Az egyes lépcsők szépen, sorban, egymás után következnek, ls nincs lehetőség egyik szint átugrására sem.

A lépcsők a következők: 

Nulladik lépés: „NEM SZERETEK szerepelni, más emberek előtt beszélni.”

Ha úgy érzed, hogy még csak itt tartasz, akkor bizonyára kézzel-lábbal tiltakozol még az ellen, ha feladatul osztják rád a prezentációt, vagy előadások megtartását. A jó hír: ezen a szinten hamar túl lehet jutni. Persze, csak ha nem hadakozol ellene, és benne vagy a játékban, a gyakorlásban, és úgy fogod fel, mint egy olyan helyzetet, amiből tanulni tudsz, és aminek tapasztalatai által jobb előadó, ügyesebb, gyakorlottabb üzletember vagy üzletasszony válik belőled..

Első lépcső: „OKÉ, megcsinálom.”

Itt már megbékéltél azzal, hogy rád irányul majd rövidebb-hosszabb időre a figyelem. Ezen a szinten az a célod, hogy ha már kiállsz, EL TUDD MONDANI, amit szeretnél, amit elterveztél. Itt azonban még csak a mondanivalódra tudsz figyelni, másra (legfőképp magadra) nemigen. 

Ide kapcsolódó érdekesség lehet számodra is az a tény, hogy kutatásokkal igazolták, hogy a MIT csak 15%-ban játszik szerepet egy előadás sikerében. Az összes többi 85% a körítés kérdése, azaz, hogy HOGYAN tálalod a mondanivalódat.

Ezen a szinten szokott előfordulni az is, hogy túl sok dolog kerül például a kezedbe: ott vannak a jegyzeteid, amelyekbe olyan megnyugtató érzés belekapaszkodni. Meg a terméked mintapéldányai. És a katalógusod is...

Aztán a másik kézben ott a mikrofon, valamint a projektor távirányítója is. Amelyekkel úgy érzed, komoly kihívást jelent egyszerre „zsonglőrködni”. A gesztusaid, mozdulataid még kicsit darabosnak, görcsösnek tűnhetnek. A hangod enyhén remeg, a tenyered izzad. De már nem hiszed azt, hogy a szereplésnél rosszabb a világon nincsen. Kiállsz és elmondod a mondókádat. 

És utána fénysebességgel hagyod el a terepet, hogy végre kifújhasd magadat. Hurrá! Túlvagy rajta! – És ekkor úgy érzed, hogy mintha filmszakadásod lett volna, vagy kiesett volna az előbbi idő. Szinte semmire sem emlékszel. Csak arra, hogy valahogy felmentél, kiálltál, elmondtad, és most ennek végre vége…

Második lépcső: „Hú, ez NEM IS OLYAN szörnyű… Mitől féltem eddig ennyire?…”

Na, itt kezd igazán élvezetessé válni a szereplés. Ezen a szinten már nem csak arra tudsz figyelni, hogy elmondd, amit elterveztél, hanem utólag már azt is tudod, hogy mit rontottál el, mit kellett volna másképpen csinálnod. Nem zavar, hogy hibáztál, nem bántod magad miatta, hanem tanulsz a bakikból.

A következő alkalommal már TUDATOSABB vagy, és sokkal jobban csinálod. Kezdenek jönni az első sikerek. Az őszinte, hosszabban tartó tapsok. Mosolyog rád a közönség, és az előadás után odamennek hozzád: "Köszönöm, ez egy remek előadás volt!"

A technikai eszközöket is sokkal magabiztosabban kezeled, már nem kapaszkodsz a jegyzeteidbe – mert tudod, nincs rá szükséged. Hamar elmúlik a lámpalázad, és a hangod is már csak az első egy-két percben remeg. Itt már magad is érzed azt, hogy már csak néhány szereplésnyire vagy attól, hogy valóban élvezd is a hirtelen rád irányult figyelmet.

Harmadik lépcső: „Jajjjjjj, úgy élvezem én a… SZEREPLÉST és a PREZENTÁCIÓT!”

Ha itt tartasz, akkor elmondhatod magadról, hogy egy vérbeli, színpadra termett, vagy színpadra tanult előadó vagy! Ezen a szintem már nem csak kiállsz és elmondod a mondanivalódat, hanem képes vagy a közönséget szórakoztatni, bevonni őket.

Pontosan tudod, hogy a projektor nem azért van ott melletted, hogy prezentáljon helyetted, hanem azért, hogy a legfontosabb üzeneteidet közvetítse. De ha nem kell, azonnal kikapcsolod, mert a prezentáció során TE vagy a főszereplő! Ha nagyritkán becsúszik egy technikai vagy előadói baki, azonnal észreveszed és képes vagy korrigálni – akár egy kis humorral is. A III-as szinten lévő előadók prezentációit érzik élvezetesnek, értékesnek, emlékezetesnek, és az Ő előadásaikon „zsizseg-pezseg-vonódik be” leginkább a közönség…

Itt már tapasztalod az előadás utáni elismerések, vállveregetések önbizalomerősítő hatását. Egyre ggyakrabban gyűlnek köréd az emberek, és záporoznak rád az érdeklődő kérdések - a közönség még többet és többet akar kapni a tudásodból.

Te is megdicsérheted magad: profi előadó lettél!

Ám ahhoz, hogy a legmagasabb előadói szintre eljuthass, tisztában kell lenned azzal, hogy mi az, amit a közönséged „levesz” belőled, hogyan közvetíted az üzeneted, hogyan közvetíted magadat – akár akarod, akár nem.

Beszéljünk most egy kicsit a kommunikáció csatornáiról!

Ebből összesen három lesz:

Amit mások HALLANAK tőled  fülecskék
Amit mások LÁTNAK belőled szemecskék
Amit mások ÉREZNEK Veled kapcsolatban. szivecske

Mit gondolsz, a három közül melyik lesz a legfontosabb?

Ha az első kettő valamelyikére tippeltél, akkor sajnos el kell keserítselek.

Ismét egy kis tényadat következik: Abból, amit a közönségednek mondasz, mindössze csak 7% marad meg hosszabb távon az emberek fejében. A többi 93% eltűnik a süllyesztőben, és az marad meg másokban az előadásodról és rólad, hogy: Milyen érzéseket váltottál ki az emberekből? Hogy jól érezted-e magad, izgultál-e? Összhangban voltál-e a mondanivalóddal? Lelkes, szenvedélyes voltál-e a témád iránt? Elhitted-e magad is, amit meséltél, vagy „csak” kötelességtudatból” álltál fent a színpadon?

A prezentációs technika tréningen volt erre egy nagyon klassz, homlokracsapós gyakorlatunk. Még a tréning előtt arra kértük a résztvevőket, hogy „bemelegítésképpen” készítsenek magukról egy 2 perces bemutatkozó prezentációt, és ezt hozzák el magukkal a tréningre. Ezen felül még az is a feladatuk volt, hogy fogalmazzanak meg egy dolgot, amiben hisznek, s ezt az üzenetet adják át a közönségnek.

A bemutatkozásokra a tréning első blokkjában került sor, a csoport és a kamera elé kiállva.

Miután lementek a prezentációk, mindenki kitöltött minden előadóról egy értékelő lapot. Olyan kérdések voltak rajta, hogy: Hogy érezte magát az előadó? Miből gondolod ezt? Mi volt az előadó fő üzenete?

Amikor egyenként visszakérdeztünk a negyed órával korábbi prezentációk pontos tartalmára, sokan csak vakarták a fejüket. Mert arra szinte senki nem emlékezett 15 perc elteltével, hogy ki miről is beszélt egészen pontosan. De az mindenkinek megvolt, hogy a másik izgult-e vagy sem, hogy jól érezte-e magát, amikor ott állt tíz fürkésző szempár és a kamera előtt, és hogy hitt-e abban, amiről beszélt, avagy sem…

1:0 a metakommunikáció javára...

Tehát még egyszer a csatornák, és mindaz, amit infó szinten ott közlekedik:

Amit mások HALLANAK tőled.  - ezt nevezik verbális csatornának. Ide a beszéd tartozik. Valamint a hangsúlyok, a hangszín, és a beszédtempó.

Amit mások LÁTNAK belőled. – ez a nonverbális csatorna. Ide tartoznak a gesztusaid, mozdulataid, testbeszéde. Az öltözéked, a hajviseleted, a tetkód. A prekoncepciók a megjelenésed alapján Veled kapcsolatban.

Amit mások ÉREZNEK Veled kapcsolatban. – ez pedig a meta csatorna. A legeslegérdekesebb és legrafináltabb csatorna, ami üzenetet közvetíthet. Azért érdemel különös figyelmet, mert ezen a csatornán megy át – akár akarod, akár nem – mindaz:

ahogy érzed magad. Tehát: hiába mosolyogsz, és mutatod magad jókedvűek, ha közben viharok dúlnak benned! Leveszik majd, hidd el! Ha rossz napod van, vagy felkavarta valami a lelkedet, akkor inkább kommunikáld ezt ki, természetesen emészthető formában, mert különben azt érzi majd a közönség, hogy „Oké, rendben van, amit mondasz, de valami mégsem stimmel….”

ahogyan a témához viszonyulsz. Azaz: elhiszed-e azt, amit mondasz, avagy sem? Lelkes vagy-e az iránt, amiről beszélsz éppen, vagy csak „műmosoly” ül a képeden? A téma szakrtője vagy, vagy csak úgy csinálsz, mintha az lennél? Ha itt nincs meg az összhang, akkor szinte borítékolva van, hogy a végén Te leszel a „Nem-tudom-miért-de-olyan-ellenszenves-volt” címkéjű előadó.

ahogyan a közönséghez viszonyulsz. Vagyis: szereted-e a közönséged, vagy inkább a pokolba kívánod őket? Szívesen jöttél-e prezentációt tartani ezeknek az embereknek, vagy inkább már túllennél rajta? Egyenrangú partnerként tekintesz rájuk, vagy magadat magasabbra rangsorolod? Netán kellemetlenül érzed magad, mert túl sok okos ember ül előtted, és ez feszélyez téged? Magad sem tartod magadat méltónak arra, hogy éppen nekik tarts előadást?

Ami még kevés a sikerhez:

Éppen ezért, az még kevés a jó prezentációhoz, a jó előadáshoz, hogy tudod, mit szeretnél mondani, és van egy magabiztos kiállásod és eszközhasználatod. Az előadásod végső sikere azon múlik majd, hogy milyen érzelmeket ébresztesz az emberekben és milyen élményekkel hagyod őket távozni a prezentációd után.

A verbális kommunikációra, vagyis arra, hogy MIT hallanak majd Tőled, könnyen fel tudsz készülni.

Még a nonverbálisra, azaz, hogy HOGYAN látnak majd Téged a színpadon, vagy prezentáció közben. Tudom, viccesnek hangzik, mégis: a tükör csodákat tud tenni, ha odaállsz elé, felmondod neki a mondókádat és közben figyeled magad. Olyanokra fogsz rácsodálkozni, hogy: Jéé! Ilyen nagyon billegek előadás közben? Ennyire sokat nézek a plafonra/padlóra? Tördelem a kezem? Gyűrögetem a jegyzeteimet? – és ha ezeket tudatos szintre hoztad, máris tudod korrigálni őket.

A metakommunikációra viszont már kicsit nehezebb felkészülni, hacsak nem vagy mentálisan a top-on. Ha valami kibillentett a lelki nyugalmadból, akkor a legfontosabb, hogy rendbe tedd az érzéseidet. Ha izgulsz, akkor a lámpalázadat kell leküzdeni. Ha van olyanod, akkor az ajtón kívül kell hagynod a rossz hangulatodat, a mérgedet, az ellenszenvedet.  Harmóniába kell hoznod a lelkedet.

Számos technika létezik a belső egyensúly kialakítására. Például segít a légzés. Ha izgulós típus vagy, akkor az is, ha előadás előtt technikailag és mentálisan is felkészülsz a szereplésre. Ez alatt azt értem, hogy előre bejárod a terepet, kipróbálod a technikai eszközöket. Sétálsz pár lépést a színpadon, amikor még senki sincs ott. Pozitívan vizualizálod a már megtörtént, sikeres előadást és a tapsot. Tudatosan keresel valami szerethetőt a témában, vagy a közönségben. És a legfontosabb: mosolyogsz. Igazán, őszintén. Nekem az mindig segít, ha kiszúrok az előadás kezdete előtt, közvetlenül színpadra lépés után a közönség soraiból pár kedves arcot és küldök nekik egy mosolyt.

Kevés ember van csak, aki erre nem mosollyal válaszol. A mosoly pedig magabiztosságot ad. S máris jobb érzésekkel telve tudom kezdeni a mondókámat.

Tehát összefoglalva a lényeget:

1. Senki (illetve szinte senki) sem születik előadónak. Mindenki volt egyszer kezdő.

2. Van három előadói szint, amelyeknek lépcsőit csak gyakorlással lehet megugrani. Tehát a jó hír: minél többet csinálod, annál jobb leszel benne. Ez törvényszerű.

3. A kommunikációdnak három csatornája van. verbális, nonverbális és meta. Ezek közül a meta a legfontosabb. Tehát: nagyon figyelj arra, hogy előadás közben hogyan érzed magad! Ha szükséges, tudatosan lazíts és alakítsd ki magadban a belső egyensúlyt!

Sikeres előadásokat és élvezetes prezentációkat kívánok Neked!

A következő alkalommal azokról a fortélyokról írok Neked, amelyekkel uralni tudod az előadásod közben a mozdulataidat, amelyekkel erősíteni tudod az üzenetedet, és amelyek segítségével jó érzést és bizalmat tudsz ébreszteni a közönségedben.

Ha tetszett a mai tipp akkor kérlek, nyomj nekem egy lájkot, itt a bejegyzés alatt J - köszönöm!

S ha kérdésed van, tedd fel bátran – örömmel válaszolok, segítek, hogy a következő prezentációd olyan legyen, mint amilyennek elképzelted!

Eljönnél a következő prezentációs technika tréningre?

Akkor klikk ide: Sales-Akademia.hu/Prezentacio

Hozzászólások (2 db)
Fakó Bernadett szerint: Kedves Orsolya! A legjobbkor jött ez a blog- értesítő, ugyanis kedden tartom életem első prezentációját a fodrászszalonok kialakításáról, ráadásul 18 éves "gyerekeknek"! Mindezt úgy kell előadnom hogy az első 10 percben ne aludjanak el az unalomtól, úgy hogy elég nagy falat lesz ez nekem, de ez a blogbejegyzés most erőt adott. Köszönöm a tippeket! Üdvözlettel: Fakó Bernadett
2014. 04. 04.
Nemes Bertalan szerint: Még emlékszem a legelső előadásomra. Mit ne mondjak katasztrofális volt, rettenetesen izgultam, minden második szavam az "ö" volt. De igazából most már élvezem, ha elő kell adnom, bár még nem tartozom a profi előadók közé, még a mentális kommunikáción is sokat kell csiszolnom. De üzenem mindenkinek aki még ódzkodik az előadói szereptől, hogy csodálatos érzés. Persze ezt is mint a biciklizést meg kell tanulni, de ha már megy akkor élvezni fogod, ugyanúgy mint gyermekkorodban, mikor már segítség nélkül bicikliztél, aztán egyre profibbá váltál, elengedett kézzel is tudtál tekerni.
Szóval mindenkinek hajrá, Orsi neked pedig hatalmas köszönet az összefoglalásért, most ébresztettél rá, hogy az előadásmód mely részén kell még fejlődnöm.
Köszönöm.
2014. 04. 06.
Szólj hozzá Te is!
Szeretnél hozzászólásaid mellé avatar ikont? A gravatar.com segítségével 5 perc alatt elkészítheted.

(ne félj, nem jelenik meg az oldalon)
Megjelent!
Akadálymentesített változat
Betűméret növelés:
Tippek neked!
Blog értesítő
Következő tréningek
Sales blog friss
Facebook rajongók